Ezek a shakespeari gondolatok pedagógiai munkánk alapkövei. Bár elmondható, hogy ugyan művészeti nevelés nélkül is felnőhetnek gyermekeink, azonban különbség, ha értő és érző részesei lehetnek az emberi létezés fontos és minden pillanatban jelenlévő és ható elemének, a művészi környezetnek, felnőttként pedig ismereteiket felhasználhatják az életük és munkájuk számos területén.

 Manapság azzal a ténnyel is szükséges foglalkoznunk, hogy a mindennapjainkban az online világ megannyi tartalmat tár, sőt szór elénk sokszor akaratunk ellenére. A gyermekek kitettsége a sértő és romboló hatásoknak feladatot jelent mind szülőknek, mind pedagógusoknak, hogy segítsük őket, és megismertessük velük a valódi, az ember számára hasznos értékeket, alakítsuk az igényüket,  helytállási képességeiket fejlesszük. A művészeti nevelés nem a kiváltságosoké. Lehetőség és forrás, amely egy életre szól.

Kicsit mélyebbre tekintve –  mi mindent is nyújt a művészetekkel való hosszútávú foglalkozás?

Már önmagában nagyon sokat látunk egy hangszeres játékában, a táncosok mozdulataiban, vagy rajzok míves vonalaiban, festmények összhangot sugárzó színeiben, a színészi teljesítményekben  – hogy minden művészeti ágat felsoroljunk. Talán arra nem is gondolunk, mire mindez a szemlélődő elé tárul, a művelője folyamatosan változik, személye épül: tudás, szépérzék, formaérzék, mozgáskultúra, kifejezésmód, nyitottság, igényesség, bátorság, és a sokkal rejtettebb mélységekben a koncentráció, az emlékező képesség, a kitartás, az önbecsülés, az idegrendszeri fejlődés. A művészetekkel való foglalkozás ráadásul élményteli alkotófolyamat, amely az egyén tehetségének kibontakozásához szárnyakat ad.